Sziasztok! Bizonyára hallottátok már azt az idézetet, hogy nem az az állatbarát aki simogatja kedvencét, hanem az, aki az se bánja ha inge, nadrágja rámegy. Hát nem igaz! Imádom az állatok, és élek-halok ez enyémeimért, és többiekért is. De azért amikor a hófehér vadonatúj kabátommal elindulok a kapu felé, hogy siessek a buszhoz, és el ne késsek a suliból, és az a szeleburdi Romi rámugrik a sáros mancsával azt nem tudom értékelni! Sőt nagyon haragudtam rá mert az orrom előtt ment el 2 busz mire sikerült átváltani a pulóvert. Aztán lesütött szemekkel kullogott utánam, tudván, hogy most rosszat tett. Meg se simogattam, egyrészt mert büntetni akartam, másrészt már nem sok kellett, hogy tényleg elkéssek. Mire hazaértem úgy nézett ki elfeledte a bűnét és már szemtelenül jött oda kunyerálni az aznapi reggelimből. Leült elém és a fejét dugta hozzám, hogy simogassam. Ezt nagyon élvezte. De nem próbált rámugrani, úgyhogy úgy látszik tanult az esetből.