Tappancs volt életem első, saját kutyája. A 2008. szeptemberében megrendezett városi programnak, az ,,Állati jó vasárnapnak” köszönhetően ismerkedtünk meg. Ekkortájt van a születésnapom, és mivel minden álmom volt egy saját kiskutya, alaposan körbenéztünk. Hideg őszi nap volt, ezért igyekeztünk sietni, mikor megpillantottunk néhány kiskutyát összebújva egy INGYEN ELVIHETŐ feliratú dobozban. Anyának teljes kikötése volt, hogy fiú kutyát válasszak, mert a lányokkal rengeteg a baj. Mivel Tappy volt az egyetlen fiú közöttük őt választottam. Miután hazahoztuk, megkérdezték mi lesz a neve. Mivel még kislány voltam, és akkoriban nagy divat volt a Tappancs újság kisiskolásoknak – amit nagyon szerettem – a kutyusnak is a Tappancs nevet választottam. Ekkor kezdődött a mi kis történetünk.
Eleinte rengeteg gond volt Tappyval, elsőként az, hogy nehéz volt szobatisztaságra bírni, és nagyon sovány volt. Aztán a semmiből elterítették a házat a kukacok, mire rájöttünk, valószínűleg tőle származik lassacskán eltűntek. Tehát nem volt valami egyszerű kezdés vele. Emlékszem, hogy nagyon pici volt, mármint a mostani méretéhez képest, volt is róla egy kép még anyum régi telefonjában, de azt sajnos már fogalmam sincs, hol van, vagy fel lett-e egyáltalán téve valahova.
Sajnos költöznünk kellett másik házba, ami miatt a mi közös történetünknek vége is szakadt. Mivel Tappy akkor már 1 éves, viszonylag nagytermetű kutya volt, nekünk pedig azonnal el kellett hagynunk az akkori lakásunkat – hogy egy emeletes házba költözzünk – ezért a kiskutyám, akit annyira szerettem, mamához került. Emlékszem, hogy annyira félt a póráztól, a nyakörvtől – vagy inkább a költözéstől? – hogy a keresztapám végig a kezébe vitte a körülbelül 15 kilós kutyát 1,5 km-en keresztül. Bár féltünk, hiszen a nagyszüleimnek volt egy husky kutyájuk Akela, aki már öreg volt, nem igazán tudtuk elképzelni, hogy fogja viselni egy „kiskutya” érkezését. Nem túl fényes kapcsolatuk során azért kijöttek, de Akelát 1 évvel később el kellett altatni, végelgyengülés miatt. Valamint ott voltak a macskák is, akiket Tappynak szintén el kellett fogadni, ami szerencsére sikerült. A költözés, a suli és a viszonylag nagy távolság révén nem nagyon találkoztam Tappyval. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt, ezért a póráz- és nyakörvfélelme megmaradt, trükköket nem tudott különösebbképpen.
Ez a nem túl kényelmes élethelyzet, amelyben havi 3x láthattam csak a kutyámat – általában – szerencsére nem sokáig volt így, mivel az után, hogy beköltöztünk nem telt el sok idő, de úgy döntöttünk összepakolunk és kiköltözünk mamához. Így ismét sokat voltunk együtt Tappyval, megint jó volt a kapcsolatunk, ami egyszer már megszakadt. Persze mi mindig költöztünk, ezért itt sem maradtunk meg sokáig. Újra elköltöztünk, egy messzi helyre, egy emeletes házba. Innen azért – hiába, hogy ugyanakkora volt a távolság, mint az előző háznál – többet mentünk látogatni mamát és papát, ezért Tappyt is gyakrabban láttam.
Mivel belefáradtunk a kis ház, drága fenntartásába, valamint a ház tulajdonosa sem volt az a túl megértő ember – például, amikor kaptam egy palotapincsit, Nasyt és odaköltöztünk, azt mondta nem igazán örül a kutyának, ezért jó lenne, ha valahol máshol találnánk neki helyet. Bár később nem emiatt, de amiatt, hogy anya beteg lett tőle, el kellett ajándékoznunk egy ismerősünknek, aki az óta is gondját viseli – ezért elköltöztünk 2012 márciusában, egy kertes házba. Pontosabban mama háza mellé 1-el, tehát közös szomszédunk van.
Úgy gondoljuk itt megtaláltuk a helyünket, hiszen már 3 éve, hogy itt lakunk – ami rekordidő – és nem is tervezünk elköltözni innen.
Tappy? Ő maradt a régi… még mindig retteg a póráztól és a nyakörvtől és már késő tanulásra bírni őt. De azért megesik, hogy nagy néha leül parancsra vagy pacsit ad, aminek nagyon örülök. Hízelgős, imádja, ha simogatjuk, azonban a kisgyerekeket nem bírja. Ez lehet a féltékenység miatt, meg azért is, mert a kicsik elég hangosak, és néha eléggé érthetetlenül őrültek tudnak lenni. Továbbra sem akar felcsapni fotómodellnek, mivel utálja, ha fényképezik. Szereti a macskákat, de ugyanúgy megugatja a szomszédot, a postást és a további idegeneket, mint eddig. Egyedi jellemének köszönhetően nagy érzéke van a kajákhoz és kiválogatja a minőségi tápot az esetleges olcsóbb táp közül, amit vegyítettek neki, de ettől függetlenül nem kényes kutya, megeszi a maradékot is. Elég strapabíró is, hiszen elmúlt éveiben még nem volt úgy igazából beteg, bár volt néhány alkalom, hogy megfázott vagy lázas volt. Kedvenc játéka az, ha elkezdjük őt kergetni, ő pedig szabadon futkározik, mint egy versenyagár a nagy kertben. Illetve szeret labdázni is, vagy kisebb plüssökkel játszani, de nem rajong, az eldobom-hozd vissza játékokért. Mindazok ellenére, hogy nagyon bátor, jó házőrző, hihetetlenül fél a tűzijátékoktól, petárdáktól, valamint a nagyobb viharoktól. Ilyenkor mama mindig beengedi őt a nyári konyhába és órákig fekszik a kis heverőn. Viszont a legfontosabb, hogy imád nyáladzani és ha bemersz hozzá menni és megsimogatod, akkor nem fogod megúszni és valószínűleg nyálas ruházattal térsz haza!