Garfield nevének igen nagy története van, ugyanis kiskorában nem tudtuk megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Mivel mi már tesómmal, mint két kis taknyos nagyon kíváncsiak voltunk, első megállapításra anyu és mama azt mondta, ez lány. Tesóm hisztizett, hogy hagy nevezze el ő a cicát, és mivel abban az időben nagy Alkonyat lázban égett, a macska neve Bella lett. Miután kicsit megnőtt, és kétségkívül látszott rajta, hogy nem Bella, mamám átkeresztelte Bélára, mint amúgy minden macskát, aki fiú. Mivel nekem nem igazán tetszenek az effajta nevek egy háziállatnak, egy idő után átneveztem Garfieldra, mivel kiköpött mása volt a rajzfilmhősnek, csak ő nem vörös, hanem barna volt. Állandóan csak evett, és lustult. Mindenevő természete miatt, gyakran olyan kövér volt, hogy alig bírt menni, azonban ez nyáron egy cseppet sem látszott meg rajta, hiszen ilyenkor állandóan csavargott, sokszor hónapokig nem jött haza. Sokat kóborgott, vívta a harcokat a saját területeiért, ami miatt nagyon sokszor megsebesült, rengeteg volt rajta a sérülés, sok volt benne a bolha, a kullancs, volt, hogy hetekig sántított, vagy meg volt fázva. Eléggé kitartó volt, sosem hagyta el magát. Télen bent melegedett a konyhába az ágyon, nyáron, a teraszon, vagy padon pihent. Sokszor előfordult, hogy Tappy óljának a tetején, vagy együtt bent az ólba a kutyával aludtak, főleg a hideg, téli éjszakákon. Ő sem szerette a kisgyerekeket, sőt, az embereket nem nagyon csípte. Eltűrte, ha simogatták, néha még élvezte is, de azt is utálta, ha fotózták, sőt ha a hasát megvakarták, azt is. 2014 májusában, egy tavaszi kiruccanásra készült, mikor végleg elhagyta a kert kapuját, és a májusi párzási akcióból már nem tért vissza. Bárhol is van, remélem jól érzi magát, és örömmel tekint vissza, erre a 9 évre, amit velünk töltött.