Aladdint Jázminnal együtt kaptam, 2012.05.20.-án. Bár történetük egy, mégis különböznek egymástól. Aladdin nagyon rafinált kis rágcsáló volt, rengeteget evett, sokat veszekedett, nem hagyott aludni, állandóan zajongott éjjel-nappal. Amikor kivettem összecsikart, de amikor játszottam vele, akkor nagyon kedvesen közeledett felém. Minden álma volt, hogy Jázmint minél többször megmászhassa, de ezt Jázmin nem engedte, ezért gyakran elgurult Aladdin gyógyszere és fel-alá szaladgált a ketrecben. Mivel féltünk, hogy a kicsiket bántaná, amikor kölykök születtek, külön tettük őt egy másik ketrecbe. Az, hogy külön kell, legyen Jázmintól, nagyon feldühítette, és elkezdte rágni a ketrecet, aminek eredményeként egy jókora lyuk keletkezett rajta, amin simán kifért. Ezért mindig becsuktuk az erkélyajtót, hogy véletlenül se tudjon kiszökni. De nem is jutott ki a ketrecen soha, mert mindig észrevettük, és visszatettük, vagy egy könyvet tettünk a lyuk elé, amit nem bírt ellökni, sem szétrágni. Mikor újra összekerültek, mindig nagyokat hancúroztak, ennek mondjuk Jázmin kevésbé örült. Aladdin miután visszakerült, nem telt el 2 hónap, már ment is vissza a saját ketrecbe, amibe igencsak beleőrült. Miután megint összekerültek elég jól elvoltak. Azután jött egy időszak, mikor mindketten nagyon nagy zajt csaptak, ezért lekerültek a lépcső alá, ahol bár már kevésbé tudtam őket szemmel tartani, ha épp civakodtak, de legalább nem állt fenn a veszély, hogy elszöknek, mert a ketrec bombabiztos volt. Sajnos úgy gondoljuk, hogy 2012.12.27.-én történt eset is egy civakodással kezdődött, hisz a ketrec csupa vér volt, és Aladdin elhunyt ezen az estén. Nem sokkal később, 3 nappal rá Jázmin is követte őt, így reméljük még tart a síron túli szerelem is, hiszen nagyon szép, kedves párt alkottak ketten.