Mio és Mao még 2 testvérükkel együtt, Egérfogó utolsó kölykei voltak. 2014.04.19.-én születtek, mindannyian teljesen fekete színűek voltak. Egérfogó ekkor már nem volt igazán magánál, sokat hordozta a kölyköket, el akarta őket vinni és ő maga is elég beteg lett, lesoványodott, valamint 2 kiscica is meghalt a szállításokba. Amikor Egérfogó eltűnt, Mio és Mao még elég kicsik voltak, de hamar rászoktak a kölyöktápra és nem is igazán törődtek anyjuk eltűnésével. Mindig együtt játszottak, elválaszthatatlanok voltak egymástól. Nevüket 2 mesehősről kapták, Mio-ról és Mao-ról a 2 gyurmamacskáról. Ez a mese régebben a JimJam-en ment, nem tudom, hogy most még van-e ilyen adó, de mikor gyerek voltam akkor még volt, és nagyon szerettem ezt az értelmetlen mesét, nem is tudom miért, hiszen csak nyávogtak benne a macskák. Mivel mindketten ugyanolyanok, első ránézésre lehetetlen megkülönböztetni őket. Azonban, mint a gazdijuk, akik már azért 1 éve ismeri őket, jobban megbírom őket különböztetni, ugyanis vannak azért dolgok, amiben nem hasonlítanak. Külsőre annyi, hogy Mionak a mellkasán van néhány szürke szőrszál, valamint Maonak a feje inkább olyan felnőttes, míg Mioé megmaradt a kiskölyöknek. Belső tulajdonságokról annyit, hogy Mao inkább szeret rejtőzködni, pihenni a hűvösben, és csak enni szokott bejönni a házba. Míg Mio ő inkább barátságos, hagyja, hogy simogassák őt, és többet van a ház közelében, mondjuk egy széken pihenve, mint a kertbe. Mivel különböző a jellemük, ahogy nőttek, egyre távolabb kerültek egymástól, de azért még mindig nagyon jó testvérek. Sajnos Mao, aki szintén egy macsó kandúr, sokszor verekedik Kesztyűcskével, aminek nem igazán örülünk, hiszen egy házban élnek, és eddig nem is volt semmi bajuk egymással. Mindenesetre reménykedünk benne, hogy a kapcsolatuk majd jóra fordul, és nem fognak egymással harcolni.